"Az a világ, amelyről te tudsz, a te világod, a te elméd alkotása, de hogy mi van mögötte, arról nem tudsz semmi határozottat."
Copyright:  Kovács Éva Mária          
A tudósok szerint életünk minden napján legalább háromszor álmodunk egy éjszaka, azonban az alvás időtartamától (és az ember idegállapotától) függően, ez akár öt vagy hét álomra is megnőhet.
Az álmokra való visszaemlékezés gyakran hiányos, néha egyáltalán nem tudunk rá visszaemlékezni, és azt hisszük, hogy nem álmodtunk. Néha az álom pedig olyan élénk, hogy még fölébredésünk után is egy ideig hatása alatt állunk.
E rövid pszichológiai áttekintés után evezzünk a teozófia vizeire, és tekintsük át az álmokat, és annak jelentőségit, a SZELLEM, a LÉLEK, és a  TEST szemszögéből!


Az álom teozófiai és spirituális értelemben vett filozófiája
Valódi tisztánlátók megfigyelései alapján kiderült, hogy amikor az ember mély álomba merül, finomabb testei majdnem kivétel nélkül kivonulnak a testből, és az asztrális (érzelmi) tudathordozójában maradva ott lebegnek a test közelében. Ez a kivonulás a testből, egyfajta átrendeződés, és ez az, amire azt mondjuk, hogy "elaludtunk". Amikor az álom jelentőségét vizsgáljuk, ezt az átrendeződött állapotot vesszük alapul, és úgy figyeljük, miként viselkedik benne a lélek, és annak eszközei. Most az embernek azon állapotát tanulmányozzuk, amikor mélyen alszik, fizikai teste (beleértve annak finomabb részét is, amit éteri testnek, vagy éterikus más-nak neveznek) nyugodtan fekszik az ágyban, és az agya nincs éber tudatállapotban.
Amikor a lélek az alvás idejére lemond arról, hogy az agyat ellenőrizze, a fizikai agy nem merül teljes öntudatlanságba, mint ahogy azt mi véljük. A fizikai testnek van egy bizonyos tompa saját tudatossága, amely teljesen független a lélek és a testet alkotó egyedi sejteket összegző tudatosságtól. Ez annyit jelent, hogy például alvás közben valakit megcsíp egy szunnyog, akkor a személy elkezdi megvakarni a megcsípett testrészt, és amikor a lélek visszatér a testbe, és az ember felébred, akkor kijelenti, hogy semmit nem érzett, csak a kis piros folt árulkodik a szúnyog csípéséről. Ezt testi-öntudatnak nevezzük, amely tovább él az agyban, amikor a lélek már felette lebeg. Ennek az öntudatnak a hatalma természetesen sokkal gyengébb, mint a léleké, úgyhogy azok a tulajdonságok, amelyek a testünkben folyamatosan lezajlanak, ebben az időben még hatékonyabban tudnak működni. A legcsekélyebb változás is a vérellátásban ilyenkor nagy szabálytalanságot okoz a működésben, ezért fordul elő, hogy a rossz emésztés, ami megzavarja a vér áramlását, gyakran okozhat nyugtalan alvást, vagy rossz álmokat.
Hogy tisztább képet kapjunk az alvásról, és a velejáró álmodásról, egy kicsit vizsgáljuk meg az emberi agy funkcióját is.


Az agy
Agyunk, az összekötő kapocs a szellem és a külső világ között. Nélküle a külső világban a lélek nem igen tud semmit sem kezdeni. Az érzékszerveink csak közvetítik a benyomásokat az agynak, az agy pedig az a csodálatos műszer,  ami interpretálja, és koordinálja ezeket a benyomásokat.
Bizonyára minden ember megtapasztalta már, hogy álmában egyik pillanatról a másikra, egymástól távoli helyszínekre kerül, és a gyakori helyváltoztatás alkalmával az alvó egyáltalán nem lepődik meg a helyváltozás váratlansága miatt. Ennek az az oka, hogy a fizikai agy tudatában nem találunk semmit, ami meg tudna lepődni, mivel egyszerűen úgy fogja fel a képeket, amint azok éppen elé kerülnek. Nem képes megítélni sem a képek sorrendjét, sem pedig annak hiányát. Ebben a fél-öntudatosságban lévő rendkívüli zűrzavar másik forrása az a mód, ahogyan benne a képzettársítás működik. Ismerjük a képzettársítás törvényének azonnaliságát az éber állapotban. Egy szó, egy dallam-töredék, vagy akár egy illat is elég ahhoz, hogy régen elfelejtett emlékek láncolatát jutassa eszünkbe. Legalább ugyanilyen élénken működik ez a törvény az alvó agyban, de sajátos korlátozással. Az alvó agyban minden gondolattársítás, akár elvont, akár konkrét, azonnal képek kombinációjává alakul, és mivel a gondolattársítás sokszor kizárólag az egyidejűségen alapul, ilyenkor olyan események jelentkeznek egyszerre, amelyeknek csak annyi közük van egymáshoz, hogy egymás után érnek bennünket. Az ilyen képek azok, amelyek teljesen kibogozhatatlan összevisszaságát már mindenki megtapasztalhatta ébredése után. Ezeknek a képeknek a száma végtelen, és az agy memóriájának óriási raktárából bármi, bármikor előhívható, ami aztán képek alakjában zsúfolva tódul az agyba. Ez a magyarázata annak, amikor valaki az álmát el akarja mondani, és azért esik nehezére szavakba önteni, mert sokszor egybeolvad több emlék, vagy más motívum is. Így az emlék képeknek nincsen semmi logikus sorrendjük, ami elősegítené a pontos felidézést. Egy másik sajátossága ennek a különös agytudatnak (alvó agy) az, hogy amíg különösen érzékeny külső hatásokra - pl. hangra, érintésre, vagy illatra - addig hihetetlen mértékig fel is nagyítja azokat. Biztosan mindenki ismer olyan jellegű "álom történeteket", amelyben az álmodónak például szűk az ingnyaka, és azt álmodja, hogy felakasztották.
Ezek után nyilvánvalóan megállapíthatjuk, hogy magából, ebből a testi agyból, elég sok zavar, és túlzás származik, ami sok álom-jelenségre ad magyarázatot. Itt azonban még korán sincs vége az álmok magyarázatának, hiszen ez csak egy tényező a sok közül, amelyeket még sorra veszek.


Éterikus agy
Az ember fizikai testének van egy éteri testmás-a. Erről az éterikus hasonmásról, vagy éterikus testről azt szükséges megjegyezni, hogy ez az ember fizikai testének az éteri anyagból lévő hasonmása. Az éteri test tudathordozó eszköz, rajta keresztül halad át az összes erőfajta a fizikai forma (test) különböző részeihez, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív eredményeket kiváltva. Ez a test, amiről a forma (fizikai test) a mintát, másolatot leveszi. A fizikai test halálakor az éterikus hasonmás a sűrűbb fizikai formával egyidejűleg oszlik fel.




Szolgáltatások
Álmok
Álomfejtés
Álmok
Álmok
 
 
2.
1 2 3 4 5