„Megértést adj nekem, és megtartom törvényed!”

                                                           1.                   1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Életünk során mindannyian hallunk bölcs mondásokat és egyáltalán nem meglepő, ha néhány bölcselet hirtelen megérinti személyiségünket.
Szeretett anyai nagymamám egyszerű vidéki asszony volt, nem tanult filozófiát és nem gondolkodott elvekben sem, ám mégis egy-egy élethelyzetet és annak tanulságát gyakran egyetlen rövid mondatban summázott, melyet ő egyszerűen szólva példabeszédnek nevezett. Baráti körben gyakran szoktam idézni nagymamám szavait és örömmel tapasztalom, hogy bölcs mondatai szájról-szájra terjednek.
Az idő múlásával és az életkor előrehaladtával minden ember szert tesz egyfajta bölcsességre.
Földi létünk ideje alatt számtalan dolgot megtapasztalunk és ezeket az élettapasztalatokat összességében akár a személyiség bölcsességének is nevezhetjük. A megszerzett tapasztalatokból azonban nemcsak az „okos” személyiség tanul, hanem a lélek is.
Az ember bölcsessége a lelkiségének bölcsességét tükrözi, ami tulajdonképpen számos inkarnációnak az eredménye, vagyis a sok tapasztalás és tudás produktuma.
A valódi bölcsesség nemcsak az elvont filozofálást jelenti, hanem a gyakorlati tanácsok alkalmazásának a képességét is.
Ki tekinthető igazán bölcs embernek?
Vajon az a bölcs ember, aki elért ebben az életében egy tiszteletreméltó kort és azt hiszi, hogy minden tudás a birtokában van, így ész nélkül osztogathatja kéretlen tanácsait és véleményeit embertársainak?
Vagy esetleg az a bölcs ember, aki már fiatalon is azt hiszi magáról, hogy sokat tud az életről, mert néhány könyvet elolvasott, vagy esetleg egyetemre jár/járt? Véleményem szerint egyik alternatíva sem felel meg a bölcs ember kritériumának.

A bölcs a saját személyére gondol utoljára, s mégis az első helyen áll, úgy kezeli személyét, mintha idegen lenne, ám személyisége mégis megmarad. Mentes a feltűnni vágyástól, s ezért ragyog, önmagát nem tolja előtérbe és mégis kitűnik, nem kérkedik, mégis elismerik érdemeit, nem önelégült mégis, méltatják felsőbbségét.

A portálon minden egyes témakörnél felhívom az olvasó figyelmét a gondolkodás fontosságára. Teszem ezt azért, mert nem győzöm elégszer hangsúlyozni azt, hogy csak az olvasás nem fejleszti az elmét, csupán a gondolkodásban ad fejlődési lehetőséget. Nem a könyvek, vagy az olvasott szöveg méterszámától válik az egyén bölcs (intelligens) emberré!
Ne feledjük, hogy az ember a gondolkodás teremtménye, így az olvasott gondolatok értéke attól függ, hogy mennyit gondolkodunk az olvasottakon és hogyan használjuk fel őket.
Bízom benne, hogy az általam összegyűjtött bölcsességek (bölcsmondások) közül minden olvasó megtalálja a számára éppen legaktuálisabbat, ami mélyen elgondolkodtatja az elméjét, és megérinti a szívét. Elsősorban olyan individuumok bölcs szavait igyekeztem itt egy csokorba gyűjteni, akik egykor ugyanolyan földi halandó emberek voltak, mint most mi vagyunk. Példát mutattak saját életükkel az emberiségnek és most azon munkálkodnak, hogy a fizikai testben törekvő lelkeknek segítséget nyújtsanak a tökéletes emberré váláshoz.  

Ajánlom ezt a témakört szeretett anyai nagymamám emlékére, aki sajnos már régen nincsen velem fizikai megtestesülésben, de bölcs szavai ma is a fülembe csengenek.