4.
Tisztítótűz
A "tisztítótűz" (purgatórium) a kívánságok (asztrális) világának három rétegét, alsíkját foglalja el, feladata pedig abban áll, hogy megsemmisítse a káros szokásokat, szenvedélyeket, hogy lehetetlen legyen kielégülést kapni rajtuk keresztül. A tisztítótűzben az ember ugyanazt a szenvedést éli meg, amit másokra is rákényszerített tisztességtelensége, türelmetlensége, könyörtelensége és sok más tulajdonsága következtében. Szenvedése végeredményeként megtanul jónak lenni, tisztességesnek és türelmesnek mások iránt a jövőben. Ily módon ezen állapota következményeként megtanulja a jó és a helyes cselekedet fontosságát. Amikor újra születik, már felszabadul a rossz szokásoktól, de mindenesetre az általa elkövetendő rossz cselekedetek már szabad akaratából fognak megtörténni.
Ezt a tüzet ne úgy képzeljük el, mint a fizikai világban megnyilvánuló tüzet, ami nagyon meleg, és aminek az égése nagy fájdalmat tud okozni az ember testén. Fizikai értelemben itt már nincsen fájdalom! Ilyenkor az ember az érzelmi testében él, ezért bűneit sajátos, kínzó epekedésként, eddig nem ismert erősségűnek tapasztalja, mivel a fizikai test anyaga már nagyon csökken és letompul. Minthogy nincs más módja a bűn jóvátételének, az kiég benne, néha heves szenvedés árán. Ha valahol is létezik pokol, akkor ez az erős, kínzó kielégítetlen vágy állapota. Az ilyen pokol azonban több szempontból is eltér az ortodox vallás poklától.
"A halál a földi illúziók legnagyobbika."
Szolgáltatások
avagy
Uram, adj vigaszt az ittmaradónak!
Ez nem hely, hanem a tudatosság egy állapota, ugyanúgy, mint a mennyország. Mindkettőben csak a tudatossága szintjének megfelelően lehet az ember, bárhol legyen is a teste.
Ezt a szenvedést nem valamiféle külső hatalom ítélete szerinti büntetés mérte az emberre, hanem az ember saját maga okozta, mint valamennyi szenvedését és örömét. A szenvedés és az öröm egyaránt aratása az azt megelőző vetéseknek!
A kielégítetlen vágy okozta szenvedés nem tart örökké. A halál utáni szenvedés, amit egy legyőzhetetlennek tűnő bűn eredményez, csak addig tart, amíg a folytonos belemerülésre fordított energiából telik. Ha ez az energia elfogy, az ember felszabadul alóla, és belép a rendes halál utáni életbe.
Az utolsó különbség a valóság és az ortodox keresztény pokol-elmélet között az, hogy ez a szenvedés semmi esetre sem hiábavaló tapasztalat. Ellenkezőleg, nagyon gyümölcsöző lehet, mivel elég erős befolyással van a szenvedő tudatára ahhoz, hogy hatással legyen a következő fizikai inkarnációra, amelybe valószínűleg úgy születik bele, hogy ellenszenvet fog érezni a bűn iránt, ami neki oly sok szenvedést okozott.
Az ilyen okok miatt kétségtelen, hogy a közvetlenül a síron túli körülmények tisztítótűznek tekinthetők.
Mennyország - Devachan
Az "igazi" Mennyország vagy Devachan (Dévacsán) az asztrális világ után következik, és másképpen értelmi, vagy mentális világnak is nevezhetjük.
A mennyország speciális jellemzőjének az intenzív boldogságot tartják. Ez olyan világ, ahol nem létezhet gonoszság és szomorúság, mert ezeket az egyéniség már ledolgozta, és hátrahagyta a fizikai, és az érzelmi világokban. A mennyországot "Istenek birodalmának" is mondják.
A Devachan megtapasztalása a vigasz a földi élet minden fájdalmáért és csalódásáért. Ez a leírhatatlan boldogság, és az ember legdicsőbb törekvései valóra váltásának ideje, állapota.
A különböző vallások legmagasabb, és legátszellemültebb eszméi a mennyországról erre a mentális, vagy értelmi síkra vonatkoznak, amely teljesen való, és nem álomvilág.
Ránk, emberekre nézve végtelenül fontos, mert élénk életet élünk benne most is, nemcsak két fizikai élet közti időben. Csak a testünk és szellemi fejlettségünk akadályoz benne, hogy észrevegyük, és befogadjuk a mennyország állandóan körülöttünk áramló befolyását.
A buddhista tanítás szerint: "Nem panaszkodni és sírni kell, hanem szemünket felnyitni, és akkor látni fogjuk azt, ami oly nagyszerű és szép, hogy álmainkat is felülmúlja."
Ahogy már többször is említettem - a mennyország nem egy hely, hanem tudatállapot. Amikor az ember, akár a fizikai test halála által, akár alvás közben, vagy esetleg meditáció alkalmával átmegy egyik világból a másikba, az nem helyváltoztatás, hanem öntudatváltoztatás. A különböző világok, síkok, alsíkok, mind ugyanazt az anyagot tartalmazzák, a különbség csupán a vibrációk számában rejlik, és amikor magasabb, vagy alacsonyabb síkokról beszélünk, ez nem az elhelyezkedésükre vonatkozik, hanem a vibráció rezgés számára.
Mindenkiben, minden síkból van anyag, amely megfelelő járműként szolgál. Ha az ember megtanulta, hogy miként lehet használni - akkor öntudata központját egyik testből a másikba helyezi át, ami által természetesen annak a síknak megfelelő anyagnak a rezgéseire felel.
Szám szerint hét mennyországról tudunk pontosabb információkat, de feltételezéseim szerint ennél sokkal több létezik.
Azt azonban meg kell, hogy jegyezzem, hogy aki halála után lelkébe visszavonulva eléri a legfelsőbb mennyország színvonalát, azt sem szomorkodó barátainak vágyódása, sem spiritiszta kör csábításai nem vonzzák vissza a fizikai földdel való érintkezésbe.