Isten

Abszolút

Az abszolút szó jelentése: teljes és tökéletes.

A végtelen és felfoghatatlan teljesség az ABSZOLÚT.

Az ABSZOLÚTUM a legmagasabb és az a számunkra felfoghatatlan Végtelen Lény, ami a létezés forrása.

Õ a megnyilvánulatlan nyugalom periódusa.

Szám szerint minden élet és forma aktív forrását az EGY, a passzív forrását a nemlét az Abszolút, a zéró, a semmi képviseli. Ezért is illik rá az a meghatározás, hogy Õ a minden és a semmi, mert benne van minden lehetõség, ugyanakkor még sincs benne semmi. A kezdet kezdetén az abszolút isteni értelem (az igazság és a végtelen) abban a kifejezhetetlen állapotban létezett, amit önmaga hatalmába kerítésének nevezhetünk. Minden, amit ismert és érzékelt a Nagy Abszolút az "ÉN VAGYOK, ÉN LÉTEZEM" kinyilatkoztatásával jellemezhetõ. Az Abszolút saját magában elmélyült és tanulmányozni kezdte önmagát, saját végtelenségét olyan világok sokaságára megkülönböztetve, amelyek behatároltak és végesek.

Az Abszolút Valóság az, amelyet jelenleg mi emberek a véges, korlátozott értelmünkkel nem vagyunk még képesek felfogni, tehát ennek következtében az Abszolút számunkra felfoghatatlan.

Ha mégis szeretnénk kifejezni az Abszolútumot, akkor úgy határozhatjuk meg, hogy az Abszolút az a valami, ami mindennek az okozója, de õ maga nem okozat, tehát az a kiindulás, aminek nincsen oka. Továbbá õ az a meghatározatlan végtelen, s mindent magába foglaló, ami mindent tartalmaz, ezért nincsenek tulajdonságai így korlátai sem. Amit mi mégis tulajdonságainak tekintünk az inkább, valamilyen minõséget fejez ki.

Összegezve: Az Abszolút mindentõl független, a létezõt önmagában megtestesítõ és azt létrehozó örök, tökéletes és változatlan szubjektum.

Ez a valami, amit Abszolútnak nevezünk annyira elvont és meghatározhatatlan, hogy egy szó illik rá: az EGYETLEN.

Az Egyetlennek két állapota van:

Megnyilvánulatlan

Megnyilvánult

Amikor megnyilvánul, akkor keletkezik a világ.

Amikor megnyilvánulatlan, akkor a saját öntudatában van és jelenlegi tudatunkkal még elképzelni sem tudjuk, hogy mi van ebben az állapotában.

Abban az esetben, ha az ABSZOLÚT megnyilvánul, ezt a MEGNYILVÁNULTAT nevezzük ISTENNEK, amikor ISTEN nyilvánul meg azt pedig a LOGOSZ-nak, vagyis a MEGNYILVÁNULT ISTEN-nek.