Isten

Isten - Logosz

Az okkultizmus tanulmányozói az egész Naprendszert (világot) a maga bonyolult összetettségében egy nagy Lény részleges megnyilvánulásának tekintik, e világrendszer részeirõl pedig azt tartják, hogy azok ennek a nagy Lénynek a különbözõ aspektusait fejezik ki.

Sok nevet adtak már ennek a Hatalmasságnak: ISTEN, TEREMTÕ, A MEGNYILVÁNULT MEGNYILVÁNULATLAN, ISHVARA, OZIRISZ, ALLAH stb.

A teozófia irodalomban a gnosztikusok után LOGOSZ-ként emlegetik.

Sokféleképpen nevezzük õt mégis EGY-et jelent, mert minden látható sokféleség mögött az EGYSÉG (EGY-s-ÉG) van, ami mindent átölel láthatót és láthatatlant, megnyilvánulatlant és megnyilvánultat.

Az Isten-fogalom fejlõdése együtt halad az ember saját értelmi fejlõdésével. Tulajdonképpen ahány ember van a világon, annyiféleképpen képzeli el Istent és az õ jelenlétét. A vallások és az e témakörhöz kapcsolódó tanítások megadnak egy "alaphangot", majd az ember képzelete szárnyalni kezd.

Általában Istenre úgy gondolnak az emberek, mint a csodatévõ jótevõre, aki vigasztalást és segítséget nyújt a bajban. Leggyakrabban világi elõnyöket (ennivaló, pénz, ruha, munkahelyi alkalmazás, siker, betegségbõl való felgyógyulás stb.) kérnek tõle. Amikor a világi elõnyökhöz jutás érdekében imádkozik a Teremtõhöz valaki, akkor olyan személyiséggel állunk szemben, akinek az Istenrõl való elképzelése igen le van egyszerûsítve. Az ilyen tudatú ember úgy gondol Istenre, mint aki az õ szükségleteirõl gondoskodik, közeli és szoros kapcsolatban van a személy mindennapi életével, és ezért természetesen fordul hozzá imákon keresztül a mindennapi kenyeréért.

Persze vannak haladottabb tudatú emberek is, akik már a spirituális növekedésük érdekében fordulnak a Teremtõhöz.

Végül, de nem utolsó sorban léteznek olyan emberek is, akik már nem fordulnak kéréssel Istenhez, hanem csupán az isteni tökéletesség imádását és az isteni szemlélet tanítását gyakorolják, aminek a lényege egy mélységes törekvés a Teremtõvel való egyesülésre.

Már szó volt róla, hogy az EGYSÉG, ami minden láthatót és láthatatlant átölel a végtelen felfoghatatlan teljesség - az Abszolút.

Amikor az Abszolút megnyilvánul elindul egy folyamat, amit TEREMTÉSNEK nevezünk.

Istennek nevezzük azt, amikor az Abszolút megnyilvánul, és aki megnyilvánulásában már kettõs, ÉLET és ÁLLAG vagyis SZELLEM és ANYAG.

Szellem akkor, amikor az a bizonyos "Isteni Szikra", a monád kipattan a Teremtõbõl és meg akar nyilvánulni.

Anyag, amikor a Szellem a hét kozmikus sík anyagába belemerülve - a fizikai világ tekintetében - testet ölt, és megszületik az ember a földre.

Eddig az Abszolút kinyilvánította megnyilvánulni akarását, így "korlátozta" magát Istenné. Azonban Isten az Abszolút megnyilvánulásának AKARATA okán szintén meg akar nyilvánulni, ezért saját magából létrehozza a LOGOSZT.

A LOGOSZ tehát nem más, mint a MEGNYILVÁNULT ISTEN.

A Logosz szó jelentése "a szó" vagy "az ige".

"Kezdetben vala amaz IGE, és az az IGE vala Istennél, és az az IGE Isten vala." (János evangéliuma 1.1)

A Logosz valamely világegyetem (univerzum) teremtõje, így ez a kifejezés gondolattársítás a teremtéssel, valamint a hang alkotóerejének is a felismerése.

Naprendszerünk Logoszának "személyében" olyan egyéniségû Istent tisztelhetünk, amilyet ésszerûen gondolkodó ember szinte el sem tud képzelni. Õrá jellemzõ mindaz a jó, amit bármilyen egyéni istenségrõl valaha is állítottak. Az olyan tulajdonságokat, mint részrehajlás, igazságtalanság, féltékenység, düh, kegyetlenség és más effélék, természetesen és mindenkorra véglegesen félretehetjük úgy, mint lehetetlenséget, mert ezek kizárólag az emberi elme szüleményei. Õ a gondolaton túli erõ, minden fogalmat fölülmúló boldogság, összes álmainkat túlhaladó üdvösség és a vakító fény, melynek sem árnyéka, sem központja nincsen.

A Teremtõt teremtménye nem korlátozza, határoltsága õt nem határolja. Minden szépség, legyen az formákban, vagy színekben megjelenõ, vagy a természetben és az emberi testben lévõ, vagy magas mûvészi teljesítményben, de akár a legegyszerûbb konyhai eszközökben megmutatkozó, az nem más, mint az EGYetlen, azaz Isten szépségének kifejezõdése. A legegyszerûbb dolgokban is közvetve benne foglaltatik az összes szépség. A világon minden szépség Istené, ahogyan minden szeretet is az övé, így ezeken a tulajdonságain keresztül a tisztaszívû mindig eléri õt.

A Logosz fizikai jelképe (szimbóluma) a Nap, ezért NAPLOGOSZNAK is nevezzük. A fizikai síkon a Nap az õ elsõdleges kifejezõdése. A Napot tekinthetjük úgyis, mint egy lencsét, amin keresztül átsüt az õ ereje. Minden állócsillag a mi Napunkhoz hasonlóan a Logosznak egy részleges kifejezõdése.

Isten a Naplogosz, aki Naprendszerünkben TEREMTÕ, MINDENHATÓ és MINDENÜTT JELENLÉVÕ-ként ismert az emberiség számára.

Szeretet, hatalom, erõ, bölcsesség és dicsõség jellemzi, ezek mind a legteljesebb mértékben a sajátjai. Ám legyen õ bármilyen hatalmas EGYÉNISÉG (EGY - ÉN - is - ÉG) - hármasság az egységben, Isten a legteljesebb mértékben - mégis elképzelésünk sincs róla, hogy hány fokozat választja el õt az Abszolúttól, a megismerhetetlentõl, melynek számára a csillagrendszerek csak apró kozmikus porszemek.