Isten

Monád - Isteni szikra

Amikor a szellemrõl teszek említést, akkor nem egy olyan lényre gondolok, ami a szemünk elõl elrejtett világban él és kísérteties cselekedeteivel bosszantja az embert, valamint nem is a személy elmeállapotát minõsítem, ha a szellemiség fejlõdésének elsõdlegességét hangsúlyozom.

Világunkban minden lény egy isteni szikrában, azaz a MONÁD-ban kap létezést. Ez az, ami az emberben lévõ SZELLEM, más szóval az isteni tûz szikrája, ami a bennünk élõ rejtett Isten. (Most csak az ember tekintetében vizsgáljuk a monádot!)

A monád Isten életének egy töredéke, ami a Teremtõ fiának is nevezhetõ. Mivel minden emberben ott van a szikra, - ami az Isten fia - ezért is mondjuk, hogy mindannyian a Teremtõ gyermekei vagyunk.

A monád tehát nem más, mint az emberben lévõ Isten, a személyes Istenünk, a valódi ÉN-ünk, az Örökkévaló töredéke, az igazi és egyedüli állandó ÉN az emberben, vagyis az ISTENI ÉN.

A monád szó szerinti jelentése: Isten egy része, vagyis a Teremtõ egy része, amit lényegében nem lehet felosztani, hiszen az EGYetlen, ám mégis úgy tûnik, hogy látszólag átmenetileg a monád elkülönül tõle. Ez a mi Énünk, az Isteni Én, ami létünk gyökere és az egyetlen, amely az egyedüli valóság az emberben.

A monád a Logosz Isteni Tudatának egy töredéke.

Ez az a bizonyos isteni szikra, ami egyenlõ a Teremtõ jelenlétével az emberben, ezért az Isteni Én nagyon közel van hozzánk, ám mégis távolinak tûnik. A monádban minden benne van az EGY ÉLET folytán, de a tudata csak a saját síkján teljes, így a saját világában osztozik az isteni tudásban. (Az Ádi és Anupádaka síkok ezek.) A többi világban semmilyen szándék és cél nem tudatosul benne, ezért semmilyen módon nem tudja megérinteni az élet alsó síkjait, mivel az anyag ezekben a sûrûbb világokban olyan jellegû, amely megközelíthetetlen a befolyása számára. A monád, aki egységben van minden körülötte levõvel, ha belemerül a sûrûbb anyagba teljes elhatárolódásban találja magát, mintha légüres térben lenne öntudatlanul az anyag minden hatásától és érintésétõl. Ez az isteni szikra, úgyszólván alvó állapotban van a mai emberben, azonban a cél természetesen nem a lappangó tudat megõrzése, hanem az emberben lévõ isteni öntudatnak a felébresztése.

Mi a célja a Teremtõnek azzal, hogy az isteni szikra a lélek által anyagba merül és fizikai (pl. emberi) testet ölt?

A monádban, ahogy már említettem minden isteni tudás benne van, de csak az Ádi és Anupádaka (isteni) síkokon tudatos.

Az isteni szikra anyagba való leszállásának (involúció) a célja az, hogy az isteni tudást és minden teremtõi tulajdonságot az anyag minden síkján megjelenítsen, és a monád minden síkon tudatossá váljon úgy, hogy közben megkapja az anyagi részletekben lévõ határozottságot és pontosságot.

Egyszerûbben fogalmazva: Istennek az a célja az emberben való megnyilvánulásával, hogy a teremtménye isteni tudattal éljen itt a fizikai világban, ami azt jelenti, hogy minden isteni tulajdonság felszínre kerüljön az emberi lényben, és amikor eljön az ideje a személyiséget a monád irányítsa. Ami azt illeti, ettõl még kicsit távol van a mai ember, de majd idõvel a fejlõdésünk során ezt is elérjük, bármilyen hihetetlennek is tûnik most számunkra.

A jelenlegi emberi faj azért dolgozik (szellemiségben), hogy a személyiségét a lelkisége irányítsa.

A monád kezdettõl fogva tudja, hogy mi a célja a fejlõdésben, és meg is érti annak általános irányzatát. De amíg az a része, ami a lélekben fejezi ki magát el nem ér egy meglehetõsen magas fejlettségi szintet, addig alig van tudatában a lenti (anyagi) részleteknek, és kevés érdeklõdést is tanúsít irántuk. A monád, az általunk dimenziónak nevezett irányokban úgy képes mozogni és tapasztalni, hogy minden egyes lefelé tartó lépésnél (involúció) elhagy egy képességét, és mire az ember megszületik, a fizikai agy tudatának már csak három képesség marad, ami megegyezik a Szentháromság analógiájával. Így az anyagba való involúció folytán a monád el van vágva a "mindentudástól" kivéve a világnak azt a kicsiny részét, ami õt körülveszi.

A monád leküld magából egy piciny töredéket, és ebbõl alakít ki egy EGO-t, egy individuumot, amit LÉLEK-nek nevezünk.