Isten

Lélek

Elérkeztünk egy olyan fogalomhoz, amelyet az ember igen gyakran szeret használni kiváltképp akkor, ha az érzelmeirõl van szó.

Sokszor hallottam embertársaimtól olyan kifejezéseket, mint például "fáj a lelkem, lelki sérült, vérzik a lelkem, belegázoltak a lelkivilágomba, lélektárs" stb. Ezekbõl a szavakból jól látható, hogy korunk embere tudatának elõrehaladottságától függetlenül általánosságban véve tudja, hogy a testében van egy lélek, akivel, vagy amivel õ valamilyen kapcsolatban áll. Leginkább úgy gondolunk lelkiségünkre, mint az anyag, az érzékek, és az érzelmek összességére.

Az alvó tudatú ember szemlélete szerint a lélek az elme terméke. Az ateista felfogású személy úgy véli, hogy a lélek csak akkor létezik (már ha ugyan egyáltalán létezik), ha az ember a fizikai test által él és mozog.

Az elmúlt évek tapasztalatai során egy valamit biztosan tudok: az emberek tudatában vannak a testükben levõ lélek jelenlétével, azonban létezését csak egyfajta érzelmi megnyilvánulások összességeként fogadják el. Bár tudjuk, hogy a lélek a fizikai testünkben van, ám mégis egy másik világba képzeljük az õ feladatának és céljainak jelentõségét és megnyilvánulását. Ez a "másik" világ, amibe az emberek többsége belehelyezi a lelkiséget az asztrális sík, abból is a fizikai síkhoz való legközelebbi alsíkokról van szó, amelyek a vágyak, szenvedélyek és önös érzelmek "színterei". (A "színtér" nagyon képletesen értendõ, mert ez nem helyszín, hanem tudatállapot!)

Láthattuk, hogy a monád tudatos megnyilvánulása az emberben még majdnem lehetetlen a fizikai világban, hiszen az anyag sûrûsége miatt szinte egyáltalán nincs befolyása a személyre. (Persze alkalmanként vannak kivételek…)

A monádnak szüksége van a fejlõdésre, így kell valami/valaki, ami az ISTENI ÉN-t képviseli az emberben, ez pedig nem más, mint a LÉLEK.

Ennek okán - hosszú fejlõdési szakaszok által, aminek a részleteit most mellõzöm - jön létre a monádból az ISTENI ÉN-bõl az EGO (Isteni Én tükörképe), amit mi emberek hétköznapi nyelven LÉLEK-nek nevezünk. Ha a monád az ISTENI ÉN, és a lélek (Ego) az Isteni Én tükörképe, akkor egyértelmû, hogy a lélek alkotója is Isten és nem az ember fizikai agya.

A lélek individuális, ami azt jelenti, hogy egyéni, ezért is nevezzük egyéniségnek.

Vizsgáljuk meg egy kicsit az EGYÉNISÉG szót és nézzük meg, hogy mit tartalmaz a jelentése magyar nyelvünk csodálatos szóösszetételei által!

EGYÉNISÉG = EGY - ÉN - IS - ÉG

EGY = Teremtõ Isten

ÉN = Isteni Én

ÉG = a Teremtõre és a hozzá tartozó hierarchiára mindig úgy gondolunk, mint az Égiekre.

Tulajdonképpen a fentiek alapján megfogalmazható úgy is az individuális lélek, hogy "EGY (vagyok) ÉN is az Éggel, vagyis Egy vagyok én is Istennel.

Ne feledjük el azt a tényt, hogy az ÉLET EGY (ez az Isten), ugyanakkor az eszközök (minden, ami a világon létezik) ezt az EGY ÉLETET soknak mutatják.

A lélek (individuum) az ember isteni természetének alkotórésze. Az emberi lélek az a valóság, amely akkor jön létre, amikor a szellemi és anyagi aspektus kapcsolatba kerül egymással. A lélek azonban sem nem szellem, sem nem anyag, hanem a közöttük lévõ összefüggés. Azt, ami egyesíti a formát (anyagot) és az életet (szellemet), vagyis az, ami ennek az egyesítési szándéknak az eredménye léleknek/lelkiségnek, individuumnak nevezzük.

A lélek egységet is jelent, ami szövetség a belsõ vágy és a külsõ valóság között. Úgy tekinthetünk rá, mint az, aki egyéniesíti az EGYETEMES SZELLEMET és ami az EGYETEMES FÉNYT egyetlen pontba összpontosítja, így önmagában EGYETEMES, ám mégis különállóként jelenik meg. E különálló megjelenésére való tekintettel nevezzük individuumnak, egyénnek (EGY Én-nek), egyéniségnek.

Ez az, ami lényegét tekintve mindig azonos, de megnyilvánulásában különálló. Ezen elkülönülés célja az, hogy az egyén (lélek) fejlõdhessen és hatékony egyéniesült élet lehessen az univerzum minden síkján, hogy megszerezhesse a fizikai és egyéb síkokon is azt a "gyakorlati" tudást, amihez a szellemi síkon képtelen hozzájutni.

Ez pontosan olyan, mint amikor az ember megtanul az iskolában, elméletben (elvekben) egy szakmát, de csak úgy válhat a szakma mesterévé és majd tanítójává, ha az évek során egyre több gyakorlati tapasztalatra tesz szert.

A lélek belsõ szellemi részünk, amely az egészet, a saját teljességet, és a csoporthoz (egységtudathoz) való tartozást is tudatosítja. Az individuum tudat-aspektusokat sugároz ki, amelyek alacsonyabb és magasabb rezgésû anyagba burkolóznak, kiszélesítve ezzel a tudás és tapasztalás területét.

Az individuális lélek elvekben gondolkodó, de ugyanakkor mégis érzõ én. Érzõ én azért, mert amikor fizikai testben megnyilvánul, a test érzékszervei által különbözõ érzékekkel észlel (pld. látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Csak az érzékekkel történõ észlelés következménye, hogy az emberi lények ismerik saját testük mozgását és helyzetét.

A lélek a test kvintesszenciája, energiája és ereje. Ha véglegesen elhagyja az adott inkarnációban a fizikai testét, akkor beszélünk halálról, de csakis a fizikai test haláláról.

A lélek számára a fejlõdést az jelenti, hogy a monádot megtanulja a saját síkján (kauzális sík) teljesen kifejezni.