„Az abszolút igazság nem tesz különbséget a sok és a kevés között.”
Szolgáltatások
Tudat
A
materialista, istentagadó és az abszolút személyiségtudatú ember
álláspontja az, hogy ugyan létezik tudatos megtapasztalás és ennek
kifejezése, de ez csak az anyagi formában történhet meg. Továbbá úgy
véli, hogy a halál és a test elbomlása után semmi tudatosság nem lehet,
hiszen az ember nincs többé. E világszemlélet szerint az emberi lény
csak a testet alkotó sejtek összességének tudata.
Úgy
bizonyítja ezt, hogy azt állítja: mivel érzékeinkkel nem észleljük és
eszközösen, műszeresen, anyagiságában nem tudjuk bizonyítani, hogy a
lélek, vagy a szellem a fizikai test halála után is élő marad, ezért
nem is létezik. Ez a fajta szemlélet nem bűn, csupán helytelen.
Amikor
az emberek Istenről beszélnek, rendszerint nem az egyetemes Istenségre
gondolnak, hanem elképzelnek valakit, aki Naprendszerünk legfelsőbb
irányítója.
Ő
azonban nem egy személy, hanem egyfajta TUDAT, és mi mindannyian benne,
az ő részei vagyunk. Ne úgy gondoljunk a benne lévőségünkre, hogy ő
szét van osztva közöttünk, hanem úgy, hogy részei vagyunk és így
részesülünk vele/benne.
A
tudat kifejezés gyakori használata, ám jelentésének kevésbé értése
miatt úgy gondolom, hogy érdemes a szó értelmezésére némi időt
fordítani.
Gyakran
halljuk és mondjuk valakiről, hogy tudatosan cselekszik, tudatosan él,
vagy tudatában van valaminek. Ilyenkor az emberek többsége leginkább
egy személy elmeállapotára és a gondolatai alapján végzett
cselekvésekre gondol.
Néhány
alkalommal előfordult velem, hogy amikor a tudatról beszéltem és azt
találtam mondani valakinek, hogy "mindig csak abban a mértékben fog
megérteni valamit, amilyen szinten tudatos" - ezzel a megfogalmazással
akaratom ellenére volt, hogy mélyen megsértettem az illetőt. Sajnos
félreértette a szavaim jelentőségét, ugyanis az ő értelmezése szerint
én azt fejeztem ki (csak nagyon szépen megfogalmazva), hogy azért nem
ért valamit, mert hülye hozzá, és nincsen olyan értelmi szinten, hogy
az elméjével felfogja az adott dolog lényegét. Szeretett barátnőm hívta
fel a figyelmemet erre a lényeges momentumra, amikor figyelmeztetetett
és óvatosságra intett a "tudatszint és tudatosság" szóhasználattal
kapcsolatosan.
Úgy
gondolom, hogy ideje rávilágítani egy kicsit a TUDAT, TUDATOSSÁG
valamint az ÖNTUDAT fogalmára, hogy valamelyest tisztában legyünk e
szavak jelentésével.
Az érthetőség kedvéért térjünk vissza a témakör elejéhez!
I
stennek
nevezzük azt, amikor az Abszolút megnyilvánul, és aki
megnyilvánulásában már kettős: ÉLET és ÁLLAG, vagyis SZELLEM és ANYAG.
A TUDAT és az ÉLET azonosak, tulajdonképpen egy dolog két neve belülről és kívülről nézve. Nincs élet tudat nélkül, nincs tudat élet nélkül.
Csak EGYETLEN TUDAT VAN,
bár gyakran többnek hisszük, hiszen nagyon sok példát tudunk
felsorolni, a különbözőnek vélt tudatokra. Ilyen pl. az ásványtudat,
növénytudat, állattudat, személyiségtudat, angyaltudat, arkangyaltudat
stb.
Befelé fordult tudatnak
nevezzük azt az életet, amely az emberben lévő Isten (ISTENI ÉLET).
Amikor az EGYSÉGRŐL, azaz ISTENRŐL van szó, akkor ÉLET-ről beszélünk.
Kifelé fordult tudatnak
pedig magát az embert, a személyiséget nevezzük, mert ez az a
tudatforma, amely által bizonyos mértékű éber tudatossággal válaszol a
bennünk lévő Isten a környezetre és a behatásokra. Ebben az esetben az
élet sokféleségére irányítjuk figyelmünket és elfelejtjük azt, hogy a
sokféleség az anyaghoz tartozik, az anyag lényege pedig a
visszatükröződő felület, amelyben az EGY sokká válik.
A TUDAT csak a kívülről jövő hatások következtében ébredhet tudatára a külvilágnak.
A
TUDATOSSÁG kisebb-nagyobb volta a szellemet beburkoló fátyol
vastagságától és sűrűségétől függ, amely őt társaitól különálló dologgá
teszi.
A TUDATOSSÁG az érzés és a gondolat erőiből kiindulva tárja fel a lélek világát.
Ha
azt mondják, hogy "az élet többé-kevésbé tudatos", akkor nem a fizikai
élet leglényegesebb tulajdonságainak kiemeléséről és általánosításáról
van szó, hanem "egy élő dologról", amely valamelyest tudatos
környezetét illetően. Tulajdonképpen az elvont kettősség az EGY-ben a
tudat korlátozás, ami a szellem-anyag életforma, melyek soha nem
választhatók szét, mert mindig együtt jelennek meg és tűnnek el,
ugyanis csakis egymáshoz való viszonyukban léteznek. Tehát tudatosítsuk
elménkben, hogy nincs szellem anyag nélkül, mert egy EGYSÉG
elválaszthatatlan részei, amely mint kettősség nyilvánul meg a térben
és időben. Naprendszerünkben nincs olyan szellem, amely ne lenne
anyagba burkolt, és nincs olyan anyag, amely ne volna szellem által
lelkesített.
A TUDATOSSÁG elsősorban a korlátozás tudata, és csak másodsorban mások tudomásul vétele.
Mások tudomásul vétele azzal kezdődik, amit öntudatnak és öntudatosságnak nevezünk.
Melyek a tudat korlátai?
Természetesen
az anyag, amely az egyre sűrűbbé válásával erősebb és nagyobb
korlátokat állít a szellem számára a gondolatokkal, érzelmekkel és
azzal a sűrű fizikai testtel, amelybe be lett zárva a szellem, mint
tudat.
A kívülről jövő ösztönzések folytán a tudat ÖNTUDAT-tá fejlődik. Mit jelent ez?
A
lélek több inkarnáció során gyűjti össze a tapasztalatokat, mert
ezáltal fejlődik. Számára a tudatosság az, hogy a kívülről jövő
ösztönzések folytán a tudata öntudattá fejlődjön. Miként az involúció
(a monád és a lélek anyagba való leszállása, testetöltése) magában
foglalja a tudat fokozatos kikapcsolását a lét finomabb világaiból, úgy
az evolúció (az anyagból való felemelkedés a megtestesüléseken
keresztüli megtapasztalás és fejlődés a tökéletesség eléréséig,
valamint a belső szellemi tudat teljes felébredése) az a folyamat,
amely által az egyén fokozatosan ismét észleli a lét mind finomabb
állapotait, ehhez hozzáadva saját tapasztalatainak éber tudatosságát,
vagyis öntudatosságát.