Isten

Mennyei világ

Ahogy megpróbáljuk elképzelni Istent, úgy számtalan alkalommal kísérletet teszünk az Õ világának vizualizálására, s közben elfelejtjük, hogy a fizikai sík is a mennyei világ része.

Amikor Isten országára gondolunk mindig egy fényességes, szebb, jobb és békésebb világ jut eszünkbe, ahol már gondtalanul töltjük az "idõnket".

A mennyei világ fogalmát az ember általában társítja a mennyországgal, amelyre egyfajta helyszínként gondol. Az emberek többsége úgy véli, hogy a fizikai test halála után a lélek egy olyan helyre kerül, ahol földi élete során tett jó cselekedeteiért egyfajta jutalmazásban részesül. A jó szándék és a jó tett mindig nézõpont kérdése, hiszen jól ismerjük a mondást, hogy a "pokolhoz vezetõ út is jóindulattal van kikövezve".

Sem a mennyország, sem a pokol nem helyszín, hanem egyfajta tudatállapot.

Tehát a mennyei világ is tudat(állapot), vagy helyesebben kifejezve LÉTÁLLAPOT, amelyben minden lény a puszta jelenléténél fogva olyan legmagasabb szellemi üdvösségnek kell, hogy örvendjen, amire csak képes. Olyan világ ez, ahol az ember szellemi törekvéseinek kielégülését csak a törekvésre való képesség korlátozza. Itt (ebben a tudatállapotban) kezdünk legelõször megérteni valamit az ÉLET nagy forrásának természetérõl, itt fogunk fel elõször egy távoli villanást arról, hogy mi is a Logosz és, hogy milyennek gondol el õ bennünket.

Amikor ez a meglepõ valóság rátör a személyiségünk elámult látására, akkor azt érezzük, hogy az igazságnak ezzel a tudásával az életünk soha többé nem tûnhet fel olyannak, amilyen azelõtt volt.

Csak csodálkozhatunk a világi embernek a boldogságról való elképzelései reménytelen hiányosságán, sõt azt sem kerülhetjük el, hogy lássuk képtelen kiforgatottságukat és megvalósulásuk lehetetlenségét, valamint azt, hogy legnagyobbrészt valósággal hátat fordít magának a célnak, amit keres.

A pszichikai világot egyedül a bennünk lévõ személyes, vagyis a "jó", vagy "rossz" tudat alakítja ki. A menny és Isten országa akkor nyílik meg elõttünk, amikor túl kicsinyes és túl önzõ életfelfogásunkból megtisztulva kiemelkedünk.

Mindannyian magunk teremtjük meg a mennyei, vagy pokoli világunkat akár itt a földön, akár a fizikai test halála után a szemünk elõl elrejtett világokban! Isteniek vagyunk még akkor is, ha ennek tudata jól le van fátyolozva elõttünk, éppen ezért ne feledjük, hogy TEREMT - Õ - k vagyunk, és ennek okán mindig mi magunk hozzuk létre mennyei boldogságunkat vagy pokoli szenvedésünket.