Érett karma
Az érett karma már megérett az aratásra, éppen ezért elkerülhetetlen. A választás szabadsága a múltban volt, a választás már megtörtént, és a jelenben csak az adósságok megfizetése várat magára. Ebben az esetben az embernek nincsen választási lehetősége. A választást korábbi életében végezte el, amikor vetett - és tetszik, nem tetszik - most már csak arathat.
Fontos, hogy felismerjük és megértsük, hogy jelen szenvedéseink okai a múltban elkövetett tetteink, és mindazokat a korlátokat, amelyek megkövetnek minket, saját magunk hoztuk létre. A szabad akarattal teremtett gondolatok, és vágyak többszörösen megismétlődve szokássá válnak. A megszokás korlátozza az akaratot, és végül kialakul az automatizmus. Eljön az az idő, amikor a lelkiismeret ráébred, hogy a szokás helytelen, és ekkor az ember megkezdi rossz szokásának szétrombolását, ellentétes gondolatokat hozva létre. Az életkörülmények, a ciklusok váltják egymást, és az ember jellemének bölcs hajlékonysága, a fölösleges szokásokról való lemondásának képessége segít kiállni minden nehézséget, minden megpróbáltatást. Az érett karma még azokban a pillanatokban is megmutatkozik, amelyeket "hirtelen fordulatnak" neveznek. A múlt tisztátalan gondolatai és érzelmei valódi Énünk, halhatatlan lelkünk körül szilárd kérget képeznek, amely fogságban tartja őt. A fogság több testetöltés során is folytatódhat. Ez idő alatt a halhatatlan lélek, aki összegyűjtötte a tapasztalatokat, sok mindent megtanult, és magasabb jellemvonásokra tett szert, bár ezek a szilárd kéreg alatt hosszú időn át rejtve maradnak. Erős lökés kell ahhoz, hogy feltörjön a kéreg és kiszabaduljon a lélek. (Lehet ez egy jó könyv, lelkesítő szó, követendő példa, vagy éppen halálközeli élmény is.)
"Az új személyiség nem több, mint egy új öltözék ruha, aminek egyedi jellemzői, színe, formája és tulajdonságai vannak, de a valódi ember, aki viseli azt, ugyanaz a bűnös, mint a régi." Ezért a karma törvénye az, ami az embert tévedhetetlenül abba a fajba és nemzetbe vezeti, ahol magtalálhatók azok az általános jellegzetességek, amelyek olyan testet fognak létrehozni, és olyan társadalmi környezetet biztosítanak, ami megfelelő a lélek által előző életében felépített általános jellem megnyilvánulásához, és az általa elvetett termés learatásához. A karma így jelöli ki azt a vonalat, ami a lélek útját az új testetöltésben kialakítja, mivel ez a karma az okok összessége, amiket maga a lélek hozott mozgásba.
Rejtett karma
Mindegyik ok közvetlenül akarja hatását kifejteni. Ezen törekvésének megvalósításában a közeg ellenállása zavarja. Ez a törvény érvényes az ember által teremtett okokra is. Ha gondolataink és kívánságaink egységesek lennének, és nem volnának belső ellentmondásban egymással, nem ütköznének a közeg ellenállásába, és a következmények közvetlenül megjelenhetnének. De mivel tetteink és kívánságaink annyira ellentmondásosak, hogy csak néhány általunk szült következmény jelenik meg egyidejűleg, így a többi következmény várja a sorát.
Évszázadokon keresztül halmozzuk fel azokat az okokat, amelyek nem valósulhatnak meg időben, ezáltal mindig a karma kettőssége alatt élünk. Az egyik megnyilatkozik, a másik mintha árnyékban állna, várakozik arra az alkalomra, amikor cselekedhet. Ebből következik, hogy a rejtett karma az egyik testet öltésből áttevődhet a másikba.
A tanítvány és a törekvő ember számára is, aki tudásra és fejlődésre törekszik, a rejtett karma nagy lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy változtasson saját karmájának negatív megnyilvánulásain. És, hogy miért? Azért, mert a pszichológia szemszögéből a rejtett karmára úgy tekinthetünk, mint a múltból érkező hajlamokra, amelyeket erősíthetünk vagy gyengíthetünk, új mederbe terelhetünk a belső munka jellegétől és erejétől függően, amely a jellemünket, karakterünket teremti meg.
Születendő karma
A karma ezen fajtája megszakítás nélkül, jelen gondolataink, kívánságaink, vágyaink és tetteink által keletkezik. Ez az a vetés, amelynek termését a jövőben fogjuk learatni. Ez a karma az ember teremtő ereje.
A tudatosan karmáját építő ember gondolatainak teljességgel ura kell, hogy legyen, és sohasem cselekedhet hangulata alapján. A hangulatok keletkezésének oka nem mindig állapítható meg egyszerűen, talán azért, mert érzéseink székhelye érzelmi világunkban, ennél fogva a kedélyünkben van.
Tetteinknek ideálja iránti törekvéseit kell tükrözni, és nem azokat a cselekvéseket kell előtérbe helyeznie, amelyek számára kellemesebbek, hanem azokat, amelyek jobbak.