"Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét."
A szeretet szót sokféle értelemben használják, továbbá vegyes érzelmek motiválják és táplálják. A mai emberek csak részlegesen vannak tisztában a szó jelentésével, és minőségével. A szeretetet - bármennyire is vegyes érzelmekkel legyen átszőve - két fajtája szerint különböztethetjük meg:
Szolgáltatások
Isteni szeretet
Van valami a szeretetben, amit nem lehet szavakba foglalni!
Az ébredező tudatú embernek szent ez a szó, mert számára a szeretet minden tisztátalanságot felold, és csak az igazat, és a valódit hagyja meg. Bármennyire is tisztátalan az ember, a szeretet előbb-utóbb mégis felkutatja és megmunkálja, hogy szeretni tudjon.
A szeretet láthatatlan és mindig jelen lévő. Sokkal több, mint érzelem vagy érzés, és több, mint élvezet vagy önkívület. A szeretet a levegő, amit belélegzünk, és a minden sejtet elérő keringés. Ez az isteni szeretet, amely egyetemes forrásából mindent táplál, és ez a végső erő is, mert erőszak nélkül bármit megvalósít. Az igazi erő abban van, aki a világot a szeretet belülről jövő fényében látja, mert az ilyen ember félelem nélkül megingathatatlan békében él. A szeretet a teremtés forrása és a tudat egy bizonyos rezgése, ami emberek esetében minden emberi kapcsolatot összetart.
Az élet olykor szeretetlennek tűnhet, de valójában a befogadó személy, és nem pedig a "kinti világ" az, aki megfoszt bárkit is a szeretettől. Nincsen szeretet nélküli személy, csak olyanok vannak, akik nem érzik a szeretet erejét.
Amíg félelem tölti el az embert, amíg harag és gyűlölet lakik a szívében, és amíg önző, addig nem képes igazán szeretni.
A szeretet nagyon sok titka kívül marad az emberek figyelmén azért, mert az alsó asztrális szinten (vágy-, érzelem-, szenvedély- természet) élik meg szeretetüket.
Szeretet adása és elfogadása
Ahhoz, hogy szeretetet kapjon az ember először tudni kell szeretetet adni. Adni és elfogadni, ez nagyon fontos momentuma az emberi élet minőségének.
Mindenekelőtt meg kell tanulni magunkat szeretni, mert csak utána tudunk mások felé is szeretettel fordulni. Embertársunk feltétel nélküli szeretetéhez nem állíthatunk feltételeket az ő számára. Pl. Csak akkor szeretsz, ha megteszel ezt, vagy azt értem…
Többnyire mindez magától érthetőnek tűnik, és mégsem eszerint élünk.
Miért van az, hogy az emberek nem képesek tisztán, önzetlenül szeretni?
Ennek számos oka van, azonban az alábbiak a legfőbb jellemzők:
2.
Az egyik, ami alig érdemli meg ezt a magasztos elnevezést, mert mindig arra gondol, hogy mennyi viszonzást kap a befektetett ragaszkodásért, és amelyik örökké aggódik a másik személy cserébe mutatott érzelmének pontos mennyisége miatt. Így állandóan belebonyolódik a féltékenység, és a gyanakvás gonosz hálójába. Az ilyen érzés, amely mohó és sóvársággal telt, meghozza kétséges és nyomorúságos eredményét a vágy síkján, amelyhez oly egyértelműen tartozik.
Van azonban a szeretetnek egy másik fajtája, amelyik soha nem arra gondol, mennyit kap viszonzásul, mert csak egy célja van: az hogy érzelmeit fenntartás nélkül szeretete tárgyának lábai elé öntse, és csak arra gondol, hogyan fejezhetné ki a szívét teljesen betöltő érzelmeket. Ez a szeretet határtalan, mert nincs benne a mohóság és az önmagához kötés, valamint a viszonzás elvárása sem, és ennek következtében hatalmas erőkiáradása van, amelyet az asztrális anyag nem tud közvetíteni. Ennek a szeretetnek (erőnek) a magasabb szint finomabb anyagára és tágabb terére van szüksége, ezért az így létrehozott energia a mentális világhoz tartozik.
Ahogy már említettem, nem ismerik a szeretet szó tiszta értelmét. Megfontolandó az a mondás miszerint: "Az eszeddel érezz, és a szíveddel gondolkodj!"
Tele vannak az emberek félelemmel, haraggal és dühvel. Elkeseredettek, kilátástalannak látják a mindennapi életüket. Egyetlen célt látnak maguk előtt, ami nem más, mint az anyagi javak megszerzése, szinte bármilyen áron.
A szeretet törődés, mások elfogadása és érdeklődés azok iránt, akik körülöttünk vannak. Amikor szeretünk minden cselekedetünk abból következik, hogy a szeretett személlyel és nem magunkkal törődünk. Egy egész életen át tartó erőfeszítés és fáradozásszükséges ahhoz, hogy figyelmünk fókuszát másokra irányítsuk. Meg kell tanulnunk úgy szeretni, hogy az a szeretett lény fejlődését elősegítse és, hogy ne keressük saját önző vágyaink kielégítését.
Ahhoz, hogy a szeretetet teljes valójában meg tudjuk élni, nem kell más, csak a tisztátalan erőt ki kell engedni az elfojtott tudatunkból. Az embert ki kell szabadítani a harag, a félelem és az önzés rétegei alól, mert ezek a negatív érzelmek elhomályosítják a szeretetet. Tehát, hogy életünk szerető élet lehessen, meg kell tisztítanunk a személyiségünket, amelyet gondolataink, érzelmeink és cselekedeteink irányítanak.