A szeretet az az erő, amely megtartja a bolygókat előírt pályáikon, amint keringenek a fizikailag megnyilvánult Nap, vagyis a Szeretet Ura körül.
Az Egyetemes Szeretet - Egyetemes Erő lévén - egybekapcsolja a világegyetem sok rendszerét. A világegyetem urainak legmagasabb Urától, le az életformáinak legalacsonyabbjáig, minden rendszer legsűrűbb síkján megvan a szeretetnek a folytonos és elszakíthatatlan lánca.
A Mennyei Szeretet minden változatosságának és különbözőségének ellenére az Isten végtelen és örök erejének sokféleképpen való kifejeződése, amelyből minden dolog származik és, amelyhez minden dolog egyszer visszatér.
Láthatjuk, hogy a teozófia is Erőként fogalmazza meg a szeretetet! Nem véletlen az, hogy szállóigévé vált az a mondás, miszerint a "szeretetnek hatalmas ereje van". Erről az isteni, Egyetemes Erőről van szó ilyenkor, és nem az érzelmek általi szeretetről, ami egyik pillanatról a másikra megváltozhat, és akár gyűlöletté is torzulhat. A változó, eltorzítható és feltételekhez kötött szeretettnek nevezett érzelem nem tart össze senkit és semmit, hiszen gyenge lábakon áll, és bármikor megsemmisülhet.
De akkor milyen az őszinte emberi szeretet? Hogyan tudjuk az Egyetemes Szeretetet a jelenlegi tudatunk fejlettségi szintjének megfelelően megközelíteni, és átélni?
Emberi cselekvés úgy jelenik meg viselkedésként az életünkben, hogy szinte észre sem vesszük, vagy közömbösek vagyunk iránta. A szeretetnek olyannak kell lennie, amely elég erős ahhoz, hogy cselekedjen, de nem beszél róla.
Az isteni szeretet kinyilatkoztatásához minden törekvő embernek segítségére válnak Lady Nada Felemelkedett Mester/Úrnő szavai:
"Úgy kell szeretni, hogy ne okozzunk fájdalmat annak, akit szeretünk, se szóban, sem gondolatban, sem törekvésben, sem cselekvésben. Könnyen kell szeretni, nem alárendelni azt kényünknek-kedvünknek, hanem örömmel és önfeledten."