Untitled

Évek óta fürkészem a szimbólumok jelentéseit, mert már egy ideje tisztában vagyok azzal, hogy mindennek van egy rejtettnek tûnõ mondanivalója, amit az ember leginkább a lelkiségének segítségével érthet meg. Mindig is érdekelt, hogy a tárgyaknak, amelyek körülvesznek, az éppen aktuális színeknek, amelyek színesítik életemet milyen jelentésük, és mondanivalójuk van, ami csak nekem, és csak rólam szól. Az álmaim mondanivalóját pedig már gyerekkoromban is szerettem volna megfejteni. Amióta figyelmem egy részét a jelképekre, a különbözõ szimbólumokra irányítottam, és soha nem múló lelkesedéssel fejtegetem a jelentésüket, rájöttem, hogy az ember hajlamos elmenni olyan jelentõs dolgok mellett, ami segíthetné a jelen problémáját meglátni. Mivel minden élõ körülöttünk, ezért a maga nyelvén minden környezetünkben levõ tárgy és jelkép információt is közöl velünk, aminek sajnos gyakran nem túl sok jelentõséget tulajdonítunk. A mai emberek túlnyomó többségének korlátozott a látásmódja, lényegtelen részleteket nagyít fel, és fontos dolgokat hagy el, mert ugyanezt teszi mindennapi életében is. A részt tartja egésznek, így az ember egy adott közösség egy kis részét figyeli, és a látottakat az egész közösségre alkalmazza, következésképp könnyen beleeshet az általánosítás szokásos tévedésébe. Mivel életünk minden egyes aprónak hitt mozzanata, és a környezetünkben megjelenõ tárgyak, színek, lakberendezési eszközök szimbólumok képükben igen sokat elárulnak az emberrõl és környezetérõl, valamint a késõbbiekben látni fogjuk, hogy a léleknek is jelentõsen köze van a szimbológiához, ezért szeretném, ha ezzel a témakörrel ösztönözhetném az olvasót arra, hogy egy kicsit mindig nézzen a dolgok mögé is. Mindig tartsuk szem elõtt, hogy semmi sem az, aminek látszik, ugyanakkor minden több, mint amennyit mi gondolunk róla!

Minden eszköz, amelyet birtokolunk, leginkább az emberi lelkiség és személyiség valamely részét közvetíti a külvilág felé, ugyanakkor megerõsítést is vár attól. A fizikai világban a forma igazolja és erõsíti meg a tartalmat. Itt arról van szó, hogy a külvilágban létrehozzuk saját lelki és személyiségi alkatunk megerõsítését a környezetünk kialakításával, a mindennapi ruházatunk összeállításával és viselésével, valamint testbeszédünkkel is, hogy általa jobb tükörképet kapjunk és adjunk magunkról, így a tartalmat valamint a formát összhangba hozzuk, és mint egy felerõsített adó- és vevõállomás, a megfelelõ embereket magunkhoz vonzzuk.

A szimbólumokhoz általában tartozik egy mítosz, egy történet, amely mögött mindig ott van a valóság - ami tulajdonképpen a lényegi, a drámai és a gyakorlati igazság.

A mítosz a hit és a múlt ismeretének összefonódása, amely alapját képezi az újabb kinyilatkoztatásoknak és a következõ igazság sarokköve. A mítosz megalapozott és bizonyított valóság, amely lépésrõl lépésre építi ki a hidat a múltban kapott tudás és a jövõ végtelen isteni lehetõségei között.

Valamennyi életjelenség a kezdettõl a végig szimbólum, hiszen az élet lényege többértelmû, de minden jelkép végeredményben az ember tudatállapotának kifejezése, és egy mélyebb tudat számára teljesen érthetõ és átlátszó. Ez így van a végtelenségig, mivel minden dolog az élet belsõ összhangjában egybekapcsolódik, és gyökereivel együtt eljut Istenig. A szimbólumok saját kultúránk és valamennyi emberi civilizáció megismeréséhez vezetnek, hiszen gondolkodásmódunk alapvetõ sajátossága a (jel)képek és analógiák használata. A környezet természeti jelenségei, élõlényei és maguk az ember teremtette tárgyak is a képalkotás alapszókincsébe tartoznak. Minden, a világról alkotott tudás kifejezõjévé és érzéki szemléltetõjévé válhat. Pl. a fény, az ég mindenütt a menny, az istenség, a földön túli erõ szimbóluma, míg a sötétséghez egyetemes érvénnyel kapcsolódik a pusztulás és a halál képzete.

A jövõt gyakran nem konkrét képekben látjuk, hanem szimbólumokban. Ezek a jelrendszerek a tudatalattinkból kerülnek felszínre, és érdemes õket megfejteni, mert mindig van jelentõségük az adott élethelyzettel kapcsolatban. A szimbólumok és a hozzájuk tartozó mítoszok segítségével megtalálhatjuk helyünket a világban, de mindig a jelen megvilágításában kell keresnünk azok értelmezését. Mindennapi életünket élve számtalan szimbólummal találkozunk, amelyeket elõfordul, hogy tudatosan, de leginkább tudattalanul használunk. Vannak olyan jelek és jelképek, melyeknek nem tudjuk a konkrét jelentését, és mégis valami miatt ragaszkodunk hozzájuk. Tulajdonképpen minden egyes tárgy, kép, szobor, vagy állat és növény, amivel találkozunk nap, mint nap, szimbolizál valamit. Ezek önmagukban nem feltétlenül imádat tárgyai, hanem esetleg azok által tiszteletben tartott dolgok, akik ezeknek a tárgyaknak pontosan értik a mondanivalóját, vagy megmagyarázhatatlanul kedves az ember számára. Az ilyen tárgyakhoz való vonzódás oka az, hogy ezek a szimbólumok emlékeztetni szándékoznak bennünket Isten valamelyik aspektusára, és arra, hogy fordítsuk gondolkodásunkat felé. A szimbólum egy jelkép, egy mondanivaló és nem az, aki mögötte van, csak kisugárzása a mögöttes dolgoknak! Az Isten Országába vezetõ út univerzális, az ember pedig egyben szimbólum és valóság, aki tanulmányozza a világ összes mítoszát és szimbólumát.

A ruházatunk színeinek, az ékszereknek, amelyeket és ahogyan viselünk, mindig van egy szimbolikus tartalmú üzenete a külvilág felé. Vannak nemzetközi jelek is, amelyeket a világon mindenki szavak nélkül is megért, ilyenek többek közt a közlekedési lámpák és a KRESZ táblák is.

Saját tapasztalatból tudom, elõfordul az emberrel, hogy nem tudatosan használ, rajzol, vagy éppen ékszer vagy egyéb formában a testén visel egy jelképet, amirõl fogalma sincs, hogy mi a valós jelentése. Olyan is megtörténhet, hogy egy szimbólum hirtelen nagy gyakorisággal jelenik meg a környezetünkben, amire esetleg addig még vagy nem figyeltünk fel, vagy nem is volt ilyenre még példa.